Érdeke tájképfestészet és a táj, maga keresi gyorsan keresztül a tizennyolcadik század második felében növekedett. Típusú nézetben látható, az esztétikai és művészi szempontból, vagy fekvő meghatározását követően. Az egyik szélsőséges a fenséges (félelmetes látnivalók, mint a nagy hegyek), a másik a szép volt, a legbékésebb, még szép látnivalók. Között jött a festői kilátás mint művészi de tartalmazó elemek vadság vagy szabálytalanság lét látott. Elmélete a festői írók William Gilpin (észrevételek a folyó Wye 1770) és a Uvedale ár, aki 1794-ben kiadott egy tanulmány a szemben a fenséges és gyönyörű festői fejlesztette ki.