Vastag festék, vagy a textúra, a festmény terület. Első észrevehető a velencei reneszánsz festő, Tiziano és Tintoretto, majd a barokk festészet, például Rubens. Egyre fontosabb a tizenkilencedik századi táj, a természettudós és a romantikus festészet. Használata impasto lett több vagy kevesebb kötelező, a modern művészet, mint a nézet megfogta, hogy a felület egy festményt kell saját valóság helyett csak egy sima ablak egy illusionistic világba, azon túl is. Ez ment az ötlet, hogy a textúra a festék és az alak a brushmark maguk segíthet érzés, hogy ők egyfajta kézírás közvetíteni, hogy ők közvetlenül kifejezni a művész érzelmek vagy választ a téma. (Lásd még: gesztusokra.) A festmény, ami a impasto van egy kiemelkedő jellemzője is mondta, hogy festői. Ez a kifejezés magában hordozza a vonzata, hogy a művész reveling a manipuláció az olajfesték, maga, és a lehető legmesszebb menőkig kihasználva érzéki tulajdonságait. Az az elképzelés, hogy a művész kell előtérben a veleszületett anyagminőségnek a munka, mint része a tartalmat egy központi a modern művészet, és foglalja össze az anyagokat (lásd még: közvetlen faragás) kifejezés igazságban.