A kifejezés Arte Povera vezette be az olasz művészet kritikus és kurátor, Germano Celant, 1967-ben. Úttörő írásai egy sor kulcsfontosságú kiállítások előírt és a kollektív identitás számos fiatal olasz kiindulópontul szolgáló-ban Turin, Milánó, Genova és Róma. Arte Povera kilépett a hálózaton belül a városi kulturális tevékenység ezekben a városokban, mint az olasz gazdasági csoda a közvetlen háború utáni években, összeomlott a káosz, a gazdasági és a politikai instabilitás. A név szó szerint azt jelenti "szegény art", de a szó szegény itt utal a mozgalom aláírás feltárása, túl a kvázi értékes hagyományos is olaj festék, vászon, bronz vagy faragott márvány anyagok széles skáláját. Arte Povera ezért jelöli, nem egy elszegényedett művészet, hanem egy művészeti, korlátozások, nélkül egy laboratóriumi helyzet, amely elméleti alapot elutasították a teljes nyitottság felé, anyagok és folyamatok mellett. Vezető művészek voltak Giovanni Anselmo, Alighiero Boetti, Pier Paolo Calzolari, Luciano Farkas, Piero Gilardi, Jannis Kounellis, Mario Merz, Marisa Merz, Giulio Paolini, Pino Pascali, Giuseppe Penone, Michelangelo Pistoletto, Emilio Prini és Gilberto Zorio. A fénykorát a mozgalom volt 1967-1972, de befolyása a későbbi art már volt tartós. Olasz való konceptuális művészet is látható.